Halászmacska

 
Megjelenés:
Halászmacska (Prionailurus viverrinus) Megjelenés A halászmacska közepes termetű, zömök testfelépítésű vadmacska. Testhossza 57–115 cm, farokhossza 24–40 cm, testtömege 5–16 kilogramm között változik. A hímek általában nagyobbak és nehezebbek a nőstényeknél. Bundája rövid, durvább tapintású, színe barnásszürkétől olajszürkéig terjed. Testét fekete, szaggatott csíkok és pettyek díszítik. A has, a pofa és a száj környéke fehér, míg a fej viszonylag nagy és széles, hosszúkás pofával. Fülei kicsik, hátoldaluk fekete, közepükön fehér folttal. A lábak rövidek és erőteljesek, részben úszóhártyás ujjakkal, amelyek segítik a vízben való mozgást. A farok rövid, vastag és fekete gyűrűkkel díszített.
 

Élőhely és elterjedés:

A halászmacska Ázsia nedves élőhelyeihez kötődik. Mocsarakban, mangrovékban, ártéri erdőkben, nádasokban, rizsföldek közelében és egyéb vízhez kapcsolódó élőhelyeken fordul elő. Leginkább alacsonyan fekvő területeken található meg, de a Himalájában akár 1800 méteres magasságig is előfordul. Elterjedési területe: Banglades, India, Srí Lanka, Nepál, Pakisztán, Thaiföld, Kambodzsa és Mianmar. Bizonytalan előfordulása van Bhutánban, Vietnámban és Indonéziában (Jáva).

Viselkedés és életmód:

 A halászmacska magányosan él, és főként éjszakai életmódot folytat. Szoros kapcsolatban áll a vízzel: gyakran gázol sekély tavakban, folyókban vagy mocsarakban, és ügyesen úszik. Bár neve alapján halászatra specializálódott, testfelépítése nem mutat különösebb alkalmazkodást ehhez, mégis kiválóan vadászik vízi élőlényekre. Területe kisebb egységekre oszlik, a hímek territóriuma gyakran több nőstény életterét is átfedi. A területmegjelölést vizelet- és szagrakásokkal végzi.

Táplálkozás:

 Fő tápláléka a hal, de étrendje változatos. Elfogyasztja a következőket is: békák és más kétéltűek, vízimadarak, rákok, csigák, puhatestűek, rágcsálók, kígyók, kisebb emlősök, alkalmanként dög is. Képes gyors mozdulattal a vízbe vetni magát, és elkapni a zsákmányt, de szárazföldön is ügyes vadász.

Szaporodás:

 A nőstény évente 1–3 kölyköt hoz világra, körülbelül 63–70 napos vemhesség után. A kölykök 2 hónaposan kezdenek szilárd táplálékot fogyasztani, és 10 hónapos korukra válnak önállóvá. Védelmi helyzet A halászmacska ma már veszélyeztetett fajnak számít. A jávai populáció különösen kritikus helyzetben van, valószínűleg a kipusztulás szélén. Legfőbb fenyegetései az élőhelyek pusztulása és feldarabolódása, a vadászat, valamint az emberrel való konfliktusok. Srí Lankán és Indiában még mindig találhatók stabilabb állományai, de összességében a populációk erősen fogyatkoznak. A faj szerepel a CITES II. függelékében, ami nemzetközi védelmet biztosít a kereskedelemmel szemben.